folyamatos szerkesztés alatt
Szülői felelősség 1.
Ahhoz, hogy megértsük a diszfunkcionális (nem megfelelően működő) család működésének hatását a gyermekekre, a jól működő család jellemzőit kell ismernünk.
Az egészséges család jellemzői közé tartozik többek között, hogy
– minden megbeszélhető, kimondható
– az érzelmek szabadon kinyilváníthatóak, támogatják egymást érzelmileg
– kiállnak egymásért és biztatják egymást
– tisztelik magukat és egymást.
– a szülőnek van tekintélye
– a család minden tagja kölcsönös tiszteletben van egymással
– képesek felelősséget vállalni egymás és önmagunk iránt
– az indulataik kontrolláltak
– a bizalom őszinte és egészséges
– a felelősség megosztása közös, világosak a szerephatárok, mindenkinek megvan a család szerinti feladata
– jelen vannak az értékek, és a család tagjai ezekhez alakítják a mindennapi életüket.
– a változások követhetőek, rugalmasak, nincs káosz.
– vannak családi rituálék, évfordulók, ünneplések
– nem szidják kifelé a tagokat, egymás között sem becsmérlik a másikat.
– a tagok kiadhatják egymásnak magukat, mert bizalom van közöttük.
– a felelősség megosztott,
– mindenkinek a véleménye fontos, egyértelmű a kommunikáció a tagok között, nincs szükségük közvetítőre egymás között.
Szülői felelősség II.
És akkor a diszfunkcionális család néhány tipikus jellemzője…. Lehet, hogy felismersz néhány részleted belőle jelenlegi családodból, vagy gyermekkorodból.
Alaptézis: „Nem érzünk, nem beszélünk, nem bízunk!”
-a fizikai és érzelmi határok sérültek, kaotikusak, nem egyértelműek. (határok megsértése vagy a határok túl merevek, átjárhatatlanok, ami az érzelmi távolság kialakulását is okozhatja)
– gyakoriak az inadekvát, felcserélt szerepek (szülő gyermekszerepben, gyermek szülőszerepben (PARENTIFIKÁCIÓ); anya apa-szerepben stb.).
– egészségtelen koalíciók kialakulása (például az ellenkező nemű szülő és a gyermek közötti szoros, a másik szülőt kirekesztő kapcsolódás)
– a családon belüli kommunikáció felszínes, egyirányú, nem őszinte, gyakori a titok, a tabu
– az érték- és szabályrendszer ellentmondásos, kiismerhetetlen.
– a családtagok nem tanulják meg, hogyan azonosuljanak érzéseikkel és problémáikkal, és hogyan oldják meg ezeket
– a bajok, problémák évekig, évtizedekig megrekednek
– sok energiát használnak fel arra, hogy fenntartsák a látszatot a külvilág irányába, emiatt befelé szégyenérzet alakulhat ki
– az érzelemkifejezés tiltott, veszélyes, gátolt vagy alul kontrollált (jellemző a tagadás, elfojtás)
– gyakori jellemző, hogy ez a patológiás viselkedés generációról generációra öröklődik, MERT EZ LESZ A NORMALITÁS!
– a felelősségvállalás és felelősségmegosztás problémás (jellemzően a gyermek nagy felelősséget vállal – PARENTIFIKÁCIÓ
– bizalom hiánya
– sem egymás irányába, sem maguk irányában nem tudják valós szükségleteiket kielégíteni
– mivel a látszat fenntartására megy el az energia, valódi szükségleteik kielégítetlenek maradnak
– szerepjátszmák alakulnak ki családon belül (áldozat –üldöző – megmentő)
Szülői (anyai) felelősség III.
Tudtad, hogy a gyermeked első 7 életéve (nemétől függetlenül), energetikailag az anyához kapcsolódik, a második 7 éve pedig az apához?
Így, ha a 7 éves kor alatti gyermeked „betegeskedő, fura, nehezen kezelhető” stb. akkor az anyának kell elsődlegesen magán dolgoznia? Tedd meg érte!
Ahogy te fejlődsz és változol, ő is fog.
Ha segítségre van szükséged, várlak szeretettel!
